Sziasztok Harcostársak!
Néhány szóban az előzményekről.
A név:Kele-az általános iskolában becéztek így nem nagyon szerettem ugyan most a rövidsége miatt választottam.
Harcos-ezt gondolom mindannyian tudjátok,Timi harcosai vagyunk,akik kiharcolják magukból a karcsú énjüket:).
Rólam
A általános iskolában képzeljétek "cérnának" csúfoltak,olyan súllyal és testfelépítéssel rendelkeztem.Ebből is látszik,hogy az érettségiig semmi gond nem volt a súlyommal.Versenyszerűen atletizáltam 22 éves koromig,és ez még nem volt nekem elég,mellette heti 2x karatéztam is.Abban az időben 52-55 kg voltam a 168 cm s magasságomhoz,most pedig 93 kg.:( Akkor azért nem vettem fel ujjatlan felsőt mert mindenki kimeredt szemmel nézte a karomat.most pedig azért nem veszem fel mert a zsírrétegtől ronda! Első és egyetlen gyermekünk születése óta rakodik rám a súlyfelesleg.
Az első időben a változásokat nem tudtam feldolgozni,1995-ben még nem volt számítógép mindenkinek,így olyan egyedül voltam estig,míg haza nem jött a férjem mint az ujjam.Mivel szeptemberi születésű a lányunk,és újszülöttel ugye nem mászkál az ember,egyszerűen nem tudtam este hétig senkihez sem szólni.Előtte igen pörgős életet éltem,napi 15 óra munka a vendéglátásban,és utána a tökéletes csend vett körül.
Most már tudom hogy ez egyfajta kismama depresszió volt,de akkoriban ezekről a dolgokról nem beszéltek.Így hát ettem,mindent válogatás nélkül.Ez az első 1 év számomra borzalmas volt,sokan azt mondják hogy ez a legszebb időszak,nekem pokol volt.Később már hozzászoktam ehhez az állapothoz,de a kajálás megmaradt.Az aktív élet után belesüppedtem egy langyos mocsárba,és még jól sajnáltam is magam,a pozitív gondolatoknak még a nyoma sem jelentkezett nálam.kajálás max. mozgás NULLA!!!Szülni úgy emlékszem 72-74 kilóval mentem,és 2-3 után már közelítettem a 80 kilóhoz.Amikor óvodába kezdett járni a gyerkőc el kezdtem munkát keresni,de hamar fel kellet adnom mivel max. 2-3 hétig tudott oviba járni,utána otthon voltunk a betegségek miatt.Persze egyre nehezebb is lett a munkavállalás,amit megint kudarcnak éltem meg,a kilók pedig gyarapodtak,és egyre elégedetlenné váltam magammal és a környezetemmel szemben is.Az igazi döntés a fogyással kapcsolatban azért vált szükségessé mert a lábam, először a térdem utána a bokám már nem bírja a súlyt,és folyamatosan voltarent kellene szednem.Több fogyókúrát kezdetem már el,egyet majdnem sikerült be is fejeznem,de 1 hónap múlva elkezdett hullani a hajam és du. 2-3 körül el kezdetem szédülni. Az az étkezés amit a nem diétázó családtagok nem ehetnek,magyarul magamnak külön kell főzni a tökéletes kudarc! A mostan verseny egészen más,meg van előre 1 héttel az étkezés,ami abszolút beilleszthető a családi étkezésbe,renget segítséget kapok Tőletek,mit hol lehet beszerezni,ötleteket és egy csomó pozitív érzést,gondolatot.
TERMÉSZETEN TIMITŐL KAPOM A LEGTÖBB MEGERŐSÍTÉST AMIT NAGYON KÖSZÖNÖK!
Ennyit bevezetőül,a mai napomat írom később.
Erika